Ojtuz-Ozsdola

A védett terület neve: ROSCI0130 Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi terület

Területe: 15.319 hektár

A terület típusa: Natura 2000 védett terület

Elhelyezkedés

A védett terület Kovászna megye keleti részén helyezkedik el, határos Bákó és Vráncsa megyékkel. A terület az Ojtoz-patak vízgyűjtőterületében található.

Fizikai  környezet

Domborzat: A domborzat a hegyvidéki zónának megfelelő. A terület 90%-a erdővel borított, a maradék 10%-ot pedig alpesi rétek és legelők teszik ki.

Geológia/Geomorfológia: A terület a Háromszéki-havasok északi részén húzódik. A következő fontosabb hegységeket említjük a védett terület környékéről: Berecki-havasok, alacsony magasságú hegyek, amelyet a Fekete-ügybe ömlő patakok szabdalnak; Fekete Zbojna, Musátó.

Vízrajz: A terület vízrajzát a sugárirányban induló vízfolyások jellemzik, melyek a hegyek mindkét oldalán megjelennek. Így a keletre folyó patakok a Szeret-medencébe tartoznak, míg a nyugatra futó patakok az Olt-medencéhez tartoznak (a Feketeügy vízgyűjtő területe).

A keleti oldalon található völgyek hosszabbak és több is van belőlük. A terület legfontosabb vízei: Ojtoz-patak, Cașin, Kápolna, Kis Orbai, Ozsdola és Almás pataka.

Éghajlat: A terület éghajlata mérsékelt-kontinentális, gyakori szezonális ingadozásokkal. A hőmérsékleti értékeket valamint a csapadék mennyiségét figyelembe véve a védett terület három magassági zónára bontható: a magas hegyvidéki területek, a közepes hegyvidéki területek és az alacsony hegyvidéki területek. Az éves középhőmérséklet 2-6 C közötti tartományban mozog.

Élővilág

A standard adatlap alapján a terület 90%-át erdők borítják, a maradék 10%-ot pedig legelők és kaszálók teszik ki. Az erdős területek nagy része a berecki, kézdivásárhelyi, ozsdolai önkormányzatok, a Járás közbirtokosság, hilibi, berecki, hatolykai, martonosi közbirtokosságok, a Berecki Kosta Egyesület és fizikai személyek birtokában van. A területet 5 élőhelytípus védelmére jelölték ki, melyek jelenleg megfelelő állapotban vannak. Ökoszisztémák, élőhelyek és védett fajok: A terület klimatológiai adottságai, valamint a tengerszint fölötti magasság meghatározza a jellegzetes növényzetet, melyet főként a lombhullató erdők, hegyi rétek és kaszálók alkotnak. A lombhullató erdők nagy része a terület keleti oldalán található, ahol a hegyek 1500 m körüli tengerszint feletti magasságot érnek el. Az erdőalkotó fajok közül leggyakoribb a bükk,  de megjelenik a gyertyán, kőris, nyír és ritkán a tölgy, szil, enyves éger, hamvas éger. A magasabb részeken már megjelenik a lúcfenyő és a jegenyefenyő.

Közösségi jelentőségű élőhelytípusok

9110 Luzulo-Fagetum típusú mészkerülő bükkösök: Általában 850-1400 m tengerszint fölötti magasságon jelenik meg. Az erdőalkotó fő faj a bükk, de mellette megjelenik a lúcfenyő, jegenyefenyő, ritkán nyír. A cserjeszint alkotó fajai között ritkán az egres és a fekete lonc is felbukkan. A gyepszinten fekete áfonya, Calamagrostis arundinacea, Luzula luzuloides, Vaccinium myrtillus fordulnak elő. A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 23.9%-át borítja.

9130 Bükkös tölgyesek Asperulo–Fagetum típusúak: Ezt a természetes élőhelyet 300–800 méteres magasságokban találjuk. A faállományt bükk alkotja, vagy enyhe keverék formájában tölgy, kőris, cseresznye, hegyi juhar, szil. A cserjeállomány Corylus avellana, Crataegus monogyna, Evonymus europaeus fajokból áll. A gyeprétegben olyan fajok találhatók, mint a Galium odoratum, Asarum europaeum, Carex pilosa. Az élőhely állapotának az űrlap szerinti megőrzési állapota jó, az élőhely teljes területe a terület 0,4%-át fedezni.

9410 Havasi fenyőfák savanyú talajon (Vaccinio-Piceetea): Ezek a területek természetesen 1200-1800 méter között találhatók. A fő domináns fafaj a lucfenyő, gyakran együtt található a bükk és az európai fenyő, az erdei szeder, az ingó nyár, a hegyi juhar. A cserjeállomány áfonyát, homokot, fekete füvet tartalmaz. Az aljnövényzetet és a cserjeszintet többek között a hajdinát, a hagymalevelet, a hölgyszárat alkotja. Az élőhely állapotának az űrlap szerinti megőrzési állapota jó, az élőhely teljes területe a terület 7,5%-át fedezni.

91E0* Alföldi hárs- és kőriserdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae): Ezek az élőhelyek 800-1600 méteres magasságokban fordulnak elő. Itt található a kőris, a hegyi juhar, a hervadozó hárs, a bükk, az európai fenyő, a tiszafa. A cserjeállományban megtalálható a galagonya, a lágy veronika, a fekete kökény. Az aljnövényzetben találhatók a repkény, a telekia, a törékeny sziklai páfrány. Az élőhely állapotának az űrlap szerinti megőrzési állapota jó, az élőhely teljes területe a terület 0,1%-át fedezni.

91V0 Dáciai bükkös Symphito–Fagion: Ezt az élőhelyet 600-1400 méteres magasságokban találjuk. A faállomány molyhos, bükk, európai fenyő, hegyi juhar, hegyi kőris, hegyi hárs. A cserjeállomány Sambucus racemosa, Lonicera xylosteum, Daphne mezereum fajokból áll. Az aljnövényzet és az aljnövényzeti réteg főleg a molyhos növényzet fajait tartalmazza (Dentaria glandulosa, Galium odoratum). Az élőhely állapotának az űrlap szerinti megőrzési állapota jó, az élőhely teljes területe a terület 48,4%-át fedezni.

A terület domborzati viszonyai és a geomorfológiai feltételek miatt ez a terület fontos téli élőhely a barna medvének (Ursus arctos). A területen más fontos közösségi ragadozók is élnek, mint a farkas (Canis lupus) és a hiúz (Lynx lynx). Az érdekes denevérfajok közül az űrlap szerinti kis potkanyos denevért (Rhinolophus hipposideros) említik. Ezekhez a közösségi jelentőségű állatfajokhoz hozzájönnek az amfibiák, mint a tarvágőte (Bombina variegata) és a szirti gőte (Triturus cristatus).

Közösségi jelentőségű fajok:

• Triturus cristatus (Szirti gőte): A Triturus nemzetségbe tartozó Salamandridae család tagja. Ez a faj veszélyeztetett, bizonyos területeken még veszélyeztetett is lehet. A szaporítási helyek csökkenése nagyban érinti ezt a fajt, amely igényesebb, mint a többi triturusfaj. A mocsári növényzetek lakója, amelyek a síkvidéki területektől kezdve az alacsony hegyvidékig terjednek, elrejtve a vízinövények szárai között. Márciustól, a vízszinttől függően júniusig tarthat a vízben. Az űrlap szerint a szirti gőte jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Bombina variegata (Sárgahasú gőte): A Discoglossidae család tagja. Ennek a fajnak a jellemzője a mirigyes kiválasztás, amely rendkívül mérgező. Inkább állóvizekben él, reggel és este jelenik meg a partokon. Az első amfibiák közé tartozik, amelyek elhagyják a területeket az emberi tevékenységek következtében (erdőirtás, útépítés, stb.), ahol ideiglenes tavak alakulnak ki. Az űrlap szerint a sárgahasú gőte jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Rhinolopus hipposideros (Kis potkányos denevér): A Rinolophidae családba tartozó denevérfaj, Romániában a Rinolophus nemzetség legkisebb faja. Dombok és dombhátak területén fordul elő, hegyek hiányában. Barlangokban, elhagyott bányákban, pincékben él. Romániában az utóbbi években a populációja csökkent, főleg az élőhely megsemmisítése, a turizmus fejletlensége miatt. Az űrlap szerint a kis potkányos denevér jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Ursus arctos (Barna medve): Az Mammalia osztályba, a Carnivora rendbe és az Ursidae családba tartozik. A romániai barna medve az Ursus arctos arctos alfajhoz tartozik. Ez egy nagytestű, húsevő emlős, a talpai méretük miatt nem téveszthető össze más állatok lábnyomaival. Mindkét elülső és hátsó lábán 5 ujja van. Az űrlap szerint a barna medve jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Canis lupus (Farkas): Az Mammalia osztályba, a Carnivora rendbe és a Canidae családba tartozik. A romániai farkas a Canis lupus lupus alfajhoz tartozik. Ez egy húsevő emlős, egy monogám faj, a párok december és február között alakulnak ki, amikor a párzási időszak van. A látás és a hallás a legfejlettebb érzékei, de a szaglása is jól kifejlett. Az űrlap szerint a farkas jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Lynx lynx (Hiúz): Az Mammalia osztályba, a Carnivora rendbe és a Felidae családba tartozik. A romániai hiúz a Lynx lynx lynx alfajhoz tartozik. Ha meg van ijedve vagy támadva érzi magát, a hiúz fúj és morog, mint egy macska, párzás idején pedig miaut. A legfejlettebb érzékei a látás és a hallás. Az űrlap szerint a hiúz jó állapotban van a Oituz-Ojdula területén.
• Lakosság: A Ojdula (3519 lakos), Lemnia (1936 lakos) és Brețcu (3550 lakos) települések lakossága főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, fafeldolgozással, erdőgazdálkodással és erdőgazdálkodással foglalkozik. A településeknek nem mindenhol van ivóvíz- és csatornahálózata, a lakóházakat főként fával és földgázzal fűtik. A területen a helyiek generációkon keresztül örökítik meg a fafaragás és kőfaragás művészetét, a vörös kerámiák készítését, a mocani szőttesek, varrások és népviselet készítését. Az életkörülmények azonban az utóbbi évtizedekben romlottak, gazdasági körülmények rosszak. Az Oituz-Ojdula terület jelentős szerepet játszhat a helyi közösségek gazdasági és társadalmi jólétének támogatásában. A védett terület fontos előnyökkel rendelkezik a turizmus és az ökoturizmus fejlesztése szempontjából, tevékenységek, amelyek jelentős bevételt hozhatnak a helyi közösségeknek, munkahelyeket teremthetnek, és hozzájárulhatnak ezeknek a területeknek a fenntartható fejlődéséhez.
• Források: Élőhelyek, fajok és helyek katalógusa – Info Natura 2000 Romániában, www.insse.ro Népszámlálás 2011, www.ghidulprimariilor.ro