Élővilág

 

 A standard adatlap alapján a terület 90%-át erdők borítják, a maradék 10%-ot pedig legelők és kaszálók teszik ki. Az erdős területek nagy része a berecki, kézdivásárhelyi, ozsdolai önkormányzatok, a Járás közbirtokosság, hilibi, berecki, hatolykai, martonosi közbirtokosságok, a Berecki Kosta Egyesület és fizikai személyek birtokában van.

A területet 5 élőhelytípus védelmére jelölték ki, melyek jelenleg megfelelő állapotban vannak.

Ökoszisztémák, élőhelyek és védett fajok: A terület klimatológiai adottságai, valamint a tengerszint fölötti magasság meghatározza a jellegzetes növényzetet, melyet főként a lombhullató erdők, hegyi rétek és kaszálók alkotnak. A lombhullató erdők nagy része a terület keleti oldalán található, ahol a hegyek 1500 m körüli tengerszint feletti magasságot érnek el. Az erdőalkotó fajok közül leggyakoribb a bükk,  de megjelenik a gyertyán, kőris, nyír és ritkán a tölgy, szil, enyves éger, hamvas éger. A magasabb részeken már megjelenik a lúcfenyő és a jegenyefenyő.

A lágyszárú réteget a gyűszűvirág, erdei perjeszittyó, közönséges páfrány és moha alkotja. A legelők körül megjelenik a sóska és a fehér zászpa, a nedvesebb helyeken pedig sás, bojtorján, és más nedvkedvelő fajok. Az alhavasi legelőkön csenkesz, zsurló és áfonya van jelen. Az európai szinten is védett élőhelyek megfelelő állapotban vannak: Asperulo – Fagetum típusú szubmontán és montán bükkösök, a mészkerülő hegyvidéki lucosok a havasi régióban (Vaccinio-Piceetea), Ártéri erdők (Mézgás éger és kőris), Symphito – Fagion típusú bükkerdők.

 

Közösségi jelentőségű élőhelytípusok

9110 Luzulo-Fagetum típusú mészkerülő bükkösök: Általában 850-1400 m tengerszint fölötti magasságon jelenik meg. Az erdőalkotó fő faj a bükk, de mellette megjelenik a lúcfenyő, jegenyefenyő, ritkán nyír. A cserjeszint alkotó fajai között ritkán az egres és a fekete lonc is felbukkan. A gyepszinten fekete áfonya, Calamagrosis arundinacea, Luzula luzuloides, Vaccinium myrtillus fordulnak elő. A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 23.9%-át borítja.

9130 Asperulo – Fagetum típusú szubmontán és montán bükkösök: 300-800 m tengerszint feletti magasságon találkozunk vele. A fő erdőalkotó faj a bükk, mellette viszont kisebb mértékben találunk gyertyánfát, szikomorfát, cseresznyét és szilfát. Cserjeszinten előfordul Corylus avellana, Crataegus monogyna, Evonymus europaeus, és a gyepszinten Galium odoratum, Asarum europaeum, Carex pilosa. A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 0.4%-át borítja.

9410 Mészkerülő hegyvidéki lucosok a havasi régióban (Vaccinio-Piceetea): 1200-1800 m tengerszint feletti magasságon él. Domináns faj a lucfenyő, viszont mellette gyakran fordul elő bükk, fehér fenyő, berkenye, rezgő nyár, hegyi juhar. Cserjeszinten találunk fekete és vörös áfonyát és hangát. A gyep szintjét találunk erdei sédbúzát, madársóskát és hölgypáfrányt. A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 7.5%-át borítja.

91E0* Ártéri erdők, mézgás éger és kőris. 800-600 m tengerszent feletti magasságnál él. Találunk itt juhart, kislevelű hárs, bükk, fenyőt, és tiszafát. Cserjék közül meg kell említeni a kecskerágót, a fekete loncot, fűfélék közül a holdviolát, teleki-virágot, hólyagpáfrányt. A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 0.1%-át borítja.

91V0 Symphito – Fagion típusú bükkerdők: 600-1400 m tengerszint feletti magasságon fordul elő. Erdőalkotó fajokként felsorolhatjuk a lucfenyőt, bükköt, fenyőt és juhart.  Cserjék közül a Sambucus racemosa, Lonicera xylosteum, Daphne mezereum fordul elő. A gyepet a mull növényzet alkotja (Dentaria glandulosa, Galium odoratum). A standard adatlap szerint az élőhely állapota megfelelő, a védett terület 48.8%-át borítja.

A terület domborzati és geomorfológiai feltételeinek köszönhetően, fontos telelési helye a barna medvének (Ursus arctos). Más közösségi jelentőséggel bíró húsevők a farkas (Canis lupus) és a hiúz (Lynx lynx). A denevérek közül, amelyek a standard adatlapon is megjelennek, meg kell említeni a kis patkósdenevért (Rhinolophus hipposideros), illetve a kétéltűek közül a sárgahasú unkát (Bombina variegata) és a közönséges tarajosgőtét (Triturus cristatus).

 

Közösségi jelenetőséggel bíró fajok

A közönséges tarajosgőte a tarajosgőték nemébe, a szalamandrák családjába tartozó faj. Ez egy sebezhető faj, egyes területeken már veszélyeztetett. A szaporodásra alkalmas élőhelyek megfogyatkozása nagyobb hatással van erre a fajra, mivel a többi gőtéhez viszonyítva a tarajosgőte sokkal érzékenyebb. Tócsákban, tavacskákban fordul elő, a mezős vídékektől a szubkárpátokig, megbújva a vízi növények száránál. Márciusban megy be a vízbe, a víz szintjének függvényében ott is marad május-júniusig. A standard adatlapnak megfelelően a Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen a tarajosgőte nincs veszélyeztetve.

A sárgahasú unka a korongnyelvűbéka-félék (Discoglossidae) családjába tartozik. Jellegzetessége, hogy egy olyan miriggyel rendelkezik, amely mérgező, folyékony szekréciót termel. Állóvizekben él, főleg este és reggel láthatjuk a part szélén. A kétéltűek közül az első, amely ember által érintett és tönkretett területeken is megél, ha ott kialakul egy időszakos tócsa. A standard adatlapnak megfelelően ez a faj az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen nincs veszélyeztetve.

A kis patkós denevér (Rhinolopus hipposideros) a Rhinolophidae családba tartozó faj, Romániában a legkisebb képviselője a családnak. Dombos helyeken fordul elő, barlangokban, elhagyatott bányákban, pincékben és más üregekben él. Az utóbbi pár évben rohamosan csökkent Romániában a populáció, mivel a szervezetlen turizmus miatt tönkretevődött rengeteg élőhelyük. A standard adatlapnak megfelelően ez a faj az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen nincs veszélyeztetve.

A barna medve (Ursus arctos) a medvefélék (Ursidae) családjához, a ragadozók (Carnivora) rendjéhez tartozó faj. A Romániában előforduló barna medve az Ursus arctos arctos alfajhoz tartozik. Nyomait könnyű felismerni, mivel a barna medve az egyik legnagyobb, talponjáró ragadozó emlős és az első és hátsó lábain is öt lábujja van. A standard adatlapnak megfelelően ez a faj az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen nincs veszélyeztetve.

A farkas (Canis lupus) a kutyafélék családjához tartozik, amely a ragadozók rendjének egy családja. A Romániában előforduló farkas a Canis lupus lupus alfajhoz tartozik. Monogám fajként párokat alkotnak december-február között, amikor megtörténik a párosodás. Legkifejlettebb érzéke a hallás és a látás, viszont a szaglása is elég jól kifejlett. A standard adatlapnak megfelelően ez a faj az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen nincs veszélyeztetve.

A hiúz (Lynx lynx) a ragadozók rendjén belül a macskafélék (Felidae) családjához tartozó faj. A Romániában előforduló hiúz a Lynx lynx lynx alfajhoz tartozik. A macskákhoz hasonlóan viselkedik, morog és zihál, amikor veszélyt érez, és nyávog, amikor párosodik. Legkifejlettebb érzéke a hallás és a látás. A standard adatlapnak megfelelően ez a faj az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen nincs veszélyeztetve.