Befejeződött az erdei élőhelyek leltározásának első terepi része az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt keretén belül.
A Berecki-havasok Ojtoz-Ozsdola ROSCI0130 Natura 2000 területén közösségi jelentőségű (Natura 2000 jelölő) élőhelyekként erdei társulások voltak ismertek: bükkösök, lucosok és égeresek. Bükkösök nagy kiterjedésben borítják mind az ojtozi, mind az ozsdolai völgy oldalait és a völgyek fölé magasodó hegyeket.
Megtalálhatók bennük a szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) jellemző fajai, mint a szagos müge (Asperula odorata), a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), a hegyi veronika (Veronica montana), az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), a széleslevelű csenkesz (Festuca drymeja) és a fehér acsalapu (Petasites albus).
Kisavanyodó, mészkerülő foltokon, gyakran útbevágásokban, lemosódó talajú részeken a lágyszárú szintben mészkerülő bükkösök fajai jelennek meg, mint a ligeti perje (Poa nemoralis), a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) és az erdei madársóska (Oxalis acetosella). Az igazán savanyúságjelző fajok a területen ritkák, gyakran nem is bükkösökben, hanem erdőszéleken, hegyi réteken vagy lucosokban jelennek meg. Közülük leggyakrabban a fekete áfonyával (Vaccinium myrtillus) találkozhatunk, a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea), a csarab (Calluna vulgaris), a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) vagy a györgyfű (Huperzia selago) csak itt-ott kerül az ember szeme elé.
A dácikus bükkösök jellemző fajai, a szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum) és a vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra), inkább patakok közelében jelennek meg, de elszórtan az egész területen, nem csak bükkösökben, hanem lucosokban és égeresekben is megtalálhatók.
Bár a bükkösök nagy területet borítanak, mégis több növényfaj bennük csak egy vagy néhány ponton került elő, mint a buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), havasi varázslófű (Circaea alpina), a farkasboroszlán (Daphne mezereum) vagy a bajuszvirág (Epipogium aphyllum).
A bükkösökben ritkán melegebb, szárazabb termőhelyekre, tölgyesekre jellemző fajok is felbukkannak. Ilyen az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) vagy a fekete lednek (Lathyrus niger).
A lucosok lágyszárú szintje nagyban hasonlít a bükkösökéhez, azonban az aljnövényzetbe jutó kevesebb fény miatt ritkásabb, a mészkerülő növényfajok felbukkanása viszont gyakoribb; ilyen az egyvirágú körtike (Moneses uniflora) és a gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda).
A fás társulások közül növénytanilag kétségtelenül a patakvölgyek mentének égeresei a legizgalmasabbak és a legfajgazdagabbak. Ezeket az erdőket a hamvas éger (Alnus incana) alkotja; érdekes, hogy Ozsdola közelében, közvetlenül a Natura 2000 terület határán kívül már az enyves éger lép fel állományalkotóként. Az égeresekben a jellemző hegyvidéki fajok – mint a teleki-virág (Telekia speciosa), a fehér zászpa (Veratrum album) az éplevelű macskagyökér (Valeriana simplicifolia), a keserű kakukktorma (Cardamine amara) és struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) – mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia), az indás berkipimpó (Waldsteinia ternata) és a vörös acsalapun (Petasites hybridus) élősködő martilapu-vajvirág (Orobanche flava).
Az ojtozi völgyben nagy kiterjedésben találhatók kaszálórétek (egykori erdőirtások), a szárazabbtól a tocsogós állományokig, ezek fajgazdagsága kiemelkedő, megtalálható rajtuk az európai zergeboglár (Trollius europaeus), a kenyérbél-cickafark (Achillea ptarmica), valamint a szürkés- (Carex canescens), töviskés- (Carex echinata), fekete (Carex nigra) és csőrös sás (Carex rostrata) is.
Az erdőhatár fölött és annak közelében elszórtan állandóan nedves forráslápok kis foltjai is megtalálhatók. Ezek növényzete sajátos, több, a területen másutt nem élő növényfajuk is van, mint az erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum), az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a kétsoroskáka (Blysmus compressus) és a havasalji aggófű (Senecio subalpinus).
Az erdőhatár fölötti hegyi réteken a szőrfű (Nardus stricta) a jellemző társulásalkotó fűféle, a bolygatottabb, erősebben legelt részeken azonban helyét tippanok (Agrostis spp.) veszik át. A rétek és erdőszélek egyik helyileg jellemző növényfaja a homoki kocsord (Peucedanum oreoselinum), mely nevének megfelelően másutt is a nagy szemcseméretű, homokos talajok jó jelzőfaja.
Sziklák csak nagyon ritkán bukkannak felszínre (bükkösökben, útbevágásokban, egy helyen hegyi réten is), rajtuk megtalálható a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), az aranyos- (Asplenium trichomanes), a kövi- (Asplenium ruta-muraria) és a zöld fodorka (Asplenium viride).
A természetes erdő- és gyepállományok nem teremtenek lehetőséget idegenhonos növényfajok megjelenésére, azonban utak mentén, bolygatott helyeken kis számban többük is megtalálható. Legjellemzőbb közülük a vékony szittyó (Juncus tenuis), mely a területen erdei utak mentén meghonosodottnak tekinthető, de szintén utak mellett előkerült a kicsiny (Galinsoga parviflora) és borzas gombvirág (Galinsoga quadriradiata), a homoktövis (Hippophae rhamnoides) és a főút szélén néhány fiatal akác (Robinia pseudacacia) is.
A területen eddig több, mint 460 edényes növény jelenlétét sikerült kimutatniuk a szakértőknek, a folyamatban levő növénytani vizsgálatok ezt a számot még tovább növelhetik.

03_szőrfüves és tippanos hegyi rétek

04_égerliger téli zsurlóval