Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi terület

Befejeződött a nagy ragadozók leltározásának első terepi része az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt keretén belül.

Az augusztus-szeptember periódusban zajlott felmérés során sikerült a szakértőknek bizonyítani a nagy ragadozók jelenlétét az Ojtoz-Ozsdola természetvédelmi területen, találtak medve és farkas nyomokat, és egyetlen helyen hiúzét is. A felmérések 1-2 nappal esőzések után történtek, hogy az állatoknak legyen idejük a helyváltoztatásra, így nyomokat hagyva maguk után a sárban.

A szakértők becslései szerint az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 természetvédelmi területen 30-50 medve van, 4-6 farkas, ami a hiúzt illeti, nyomot csak egyet találtak, ez csak a jelenlétét bizonyítja.

Pontosabb eredményekért a szakértők megismételik a felmérést télen, friss hóban hagyott nyomok, transzekt menti számlálását.

Augusztus 6-10 és 13-17 között zajlott a Természetvédelmi őrök a védett területekért című kurzus, amelyen két személy vett részt a Berecki Magánerdészet részéről. A két modulos kurzus egyaránt tartalmazott elméleti és gyakorlati felkészítést, Brassóban, a Propark Alapítvány székhelyén, illetve az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 természetvédelmi területen.

A kurzus alatt olyan témákat érintettek, mint a természetvédelmi őrök szerepe és hatásköre, hatékony kommunikáció, kapcsolattartás a közösségekkel, alapismeretek a természetvédelmi területekről, a látogatókkal való kapcsolattartás, monitorozás, járőrözés, vészhelyzetek kezelése, elsősegély nyújtás, biodiverzitás megőrzése, terepi ismeretek (tájékozódás, időjárás előrejelzés, felmérések, felszerelések használata).

A 10 nap során így számos új és hasznos információt kaphattak a résztvevők, akik aktívan vettek részt az előadásokon, bekapcsolódtak a beszélgetésekbe, vitákba és csoportos feladatokba így az új ismereteket és tapasztalatokat a gondnoksági és erdészeti munka során is fel tudják a jövőben használni.

Befejeződött az erdei élőhelyek leltározásának első terepi része az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt keretén belül.

A Berecki-havasok Ojtoz-Ozsdola ROSCI0130 Natura 2000 területén közösségi jelentőségű (Natura 2000 jelölő) élőhelyekként erdei társulások voltak ismertek: bükkösök, lucosok és égeresek. Bükkösök nagy kiterjedésben borítják mind az ojtozi, mind az ozsdolai völgy oldalait és a völgyek fölé magasodó hegyeket.

Megtalálhatók bennük a szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) jellemző fajai, mint a szagos müge (Asperula odorata), a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), a hegyi veronika (Veronica montana), az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), a széleslevelű csenkesz (Festuca drymeja) és a fehér acsalapu (Petasites albus).

Kisavanyodó, mészkerülő foltokon, gyakran útbevágásokban, lemosódó talajú részeken a lágyszárú szintben mészkerülő bükkösök fajai jelennek meg, mint a ligeti perje (Poa nemoralis), a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides), az erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) és az erdei madársóska (Oxalis acetosella). Az igazán savanyúságjelző fajok a területen ritkák, gyakran nem is bükkösökben, hanem erdőszéleken, hegyi réteken vagy lucosokban jelennek meg. Közülük leggyakrabban a fekete áfonyával (Vaccinium myrtillus) találkozhatunk, a vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea), a csarab (Calluna vulgaris), a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) vagy a györgyfű (Huperzia selago) csak itt-ott kerül az ember szeme elé.

A dácikus bükkösök jellemző fajai, a szívlevelű nadálytő (Symphytum cordatum) és a vörös tüdőfű (Pulmonaria rubra), inkább patakok közelében jelennek meg, de elszórtan az egész területen, nem csak bükkösökben, hanem lucosokban és égeresekben is megtalálhatók.

Bár a bükkösök nagy területet borítanak, mégis több növényfaj bennük csak egy vagy néhány ponton került elő, mint a buglyospáfrány (Phegopteris connectilis), havasi varázslófű (Circaea alpina), a farkasboroszlán (Daphne mezereum) vagy a bajuszvirág (Epipogium aphyllum).

A bükkösökben ritkán melegebb, szárazabb termőhelyekre, tölgyesekre jellemző fajok is felbukkannak. Ilyen az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora), sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) vagy a fekete lednek (Lathyrus niger).

A lucosok lágyszárú szintje nagyban hasonlít a bükkösökéhez, azonban az aljnövényzetbe jutó kevesebb fény miatt ritkásabb, a mészkerülő növényfajok felbukkanása viszont gyakoribb; ilyen az egyvirágú körtike (Moneses uniflora) és a gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda).

A fás társulások közül növénytanilag kétségtelenül a patakvölgyek mentének égeresei a legizgalmasabbak és a legfajgazdagabbak. Ezeket az erdőket a hamvas éger (Alnus incana) alkotja; érdekes, hogy Ozsdola közelében, közvetlenül a Natura 2000 terület határán kívül már az enyves éger lép fel állományalkotóként. Az égeresekben a jellemző hegyvidéki fajok – mint a teleki-virág (Telekia speciosa), a fehér zászpa (Veratrum album) az éplevelű macskagyökér (Valeriana simplicifolia), a keserű kakukktorma (Cardamine amara) és struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) – mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a széleslevelű harangvirág (Campanula latifolia), az indás berkipimpó (Waldsteinia ternata) és a vörös acsalapun (Petasites hybridus) élősködő martilapu-vajvirág (Orobanche flava).

Az ojtozi völgyben nagy kiterjedésben találhatók kaszálórétek (egykori erdőirtások), a szárazabbtól a tocsogós állományokig, ezek fajgazdagsága kiemelkedő, megtalálható rajtuk az európai zergeboglár (Trollius europaeus), a kenyérbél-cickafark (Achillea ptarmica), valamint a szürkés- (Carex canescens), töviskés- (Carex echinata), fekete (Carex nigra) és csőrös sás (Carex rostrata) is.

Az erdőhatár fölött és annak közelében elszórtan állandóan nedves forráslápok kis foltjai is megtalálhatók. Ezek növényzete sajátos, több, a területen másutt nem élő növényfajuk is van, mint az erdei madárhúr (Cerastium sylvaticum), az erdei zsurló (Equisetum sylvaticum), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a kétsoroskáka (Blysmus compressus) és a havasalji aggófű (Senecio subalpinus).

Az erdőhatár fölötti hegyi réteken a szőrfű (Nardus stricta) a jellemző társulásalkotó fűféle, a bolygatottabb, erősebben legelt részeken azonban helyét tippanok (Agrostis spp.) veszik át. A rétek és erdőszélek egyik helyileg jellemző növényfaja a homoki kocsord (Peucedanum oreoselinum), mely nevének megfelelően másutt is a nagy szemcseméretű, homokos talajok jó jelzőfaja.

Sziklák csak nagyon ritkán bukkannak felszínre (bükkösökben, útbevágásokban, egy helyen hegyi réten is), rajtuk megtalálható a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare), az aranyos- (Asplenium trichomanes), a kövi- (Asplenium ruta-muraria) és a zöld fodorka (Asplenium viride).

A természetes erdő- és gyepállományok nem teremtenek lehetőséget idegenhonos növényfajok megjelenésére, azonban utak mentén, bolygatott helyeken kis számban többük is megtalálható. Legjellemzőbb közülük a vékony szittyó (Juncus tenuis), mely a területen erdei utak mentén meghonosodottnak tekinthető, de szintén utak mellett előkerült a kicsiny (Galinsoga parviflora) és borzas gombvirág (Galinsoga quadriradiata), a homoktövis (Hippophae rhamnoides) és a főút szélén néhány fiatal akác (Robinia pseudacacia) is.

A területen eddig több, mint 460 edényes növény jelenlétét sikerült kimutatniuk a szakértőknek, a folyamatban levő növénytani vizsgálatok ezt a számot még tovább növelhetik.

Befejeződött a denevér populációk felmérésének első terepi része az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt keretén belül. A denevérek rejtett és speciális életmódjuk miatt nehezen kutatható emlősök. Az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 területen való felmérésük során egyrészt a táplálkozóterületeken mozgó denevérek éjszakai kutatását, másrészt a búvóhelyek nappali megfigyelését végezték el a szakértők. Az éjszakai megfigyelések esetében hálózásos, illetve akusztikus módszerrel lehetett előfordulási adatokat nyerni. A befogásos mintavételek nagy előnye, hogy a hálóba került példányok faji szinten tökéletesen azonosíthatóak, viszont komoly hátrány, hogy relatíve csak kis számú denevér mintázható így. A befogások során hálóba kerültek a terület erdőségeiben élő erdőlakó denevérfajok közül a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus), szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri), a brandt denevér (Myotis brandtii) és a horgasszőrű denevér (Myotis nattereri). Az akusztikus módszer során a denevérek echolokációs hangjainak rögzítése történik, mely a megfelelő mennyiségű eszköz használatával nagyszámú adatot eredményez, bár egyes – nagyon hasonló hangokat kiadó – fajcsoportok képviselői sokszor nem azonosíthatóak faji szinten. A terület kutatása során rögzített akusztikai anyagok elemzése jelenleg is folyik, az előzetes eredmények bíztatóak, a terület jelölő denevérfajait több mintavételi ponton már biztosan sikerült kimutatni.

Befejeződött a kétéltű populációk felmérésének első terepi része az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt keretén belül, az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 védett területen. A megcélzott fajok, a sárgahasú unka (Bombina variegata) és a közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) mellett a felmérést végző csapat megcsodálhatta a háborítatlan természet szépségét, a terület fajgazdagságát, sokszínűségét. Rengeteg növény és állat békés jelenlétét, és nyomait is megfigyelhették.

Az Ojtoz-Ozsdola védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt, „Környezeti nevelési programsorozat az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 természetvédelmi terület körüli iskolákban” tevékenység keretén belül környezeti nevelési programokat szerveztek óvodásoknak és iskolásoknak a védett terület közelében lévő településeken. A május végi elméleti oktatás után került sor a terepi oktatásra, így május 28-án ozsdolai, június 5-én berecki és június 12-én lemhényi iskolások látogattak el Ojtozba, a védett terület szívébe, egy palás aljzatú patakvölgybe. Az ojtozi gyerekek június 4-én az Ozsdola fölötti hágóra látogattak, ahol egy fás legelőt látogattak meg. A nevelési program során a bemutatkozás után a gyerekek csoportokra oszlottak, így minden csapat külön témakörbe (fák, rovarok, vízi gerinctelenek, növények és gerinces állatok) kapott feladatokat, amelyeket nagyítók és határozók segítségével oldottak meg a gyerekek. Nagy öröm volt a patakban locsolni, köveket emelgetni és megfigyelni, hogy milyen állatkák laknak ott. Közben játszodtak, szaladgáltak, játékosan ismerkedtek a terület védett fajaival. Külön népszerűségnek örvendhetett a páfrány, kalandosnak bizonyult a tízórai elfogyasztása a magas levelek között.
A Berecki Magánerdészet és a Vinca Minor Egyesület partnerség közös projektjét Az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Nagy Insfrastruktúra Operatív Program 2014-2020 keretén belül társfinanszírozza.

 

Az Ojtoz-Ozsdola védett terület kezelési tervének elkészítése című projekt, az A.2.1. „Környezeti nevelési programsorozat az Ojtoz-Ozsdola Natura 2000 természetvédelmi terület körüli iskolákban”, tevékenység keretén belül környezeti nevelési programokat szerveztek óvodásoknak és iskolásoknak. Lemhényben május 22-én, Bereckben május 28-án három korosztálynak tartottak foglalkozásokat: óvoda, I-IV és V-VIII osztályos tanulóknak, illetve május 29-én Kézdimartonoson óvodásoknak és I-IV osztályos tanulóknak szerveztek programokat.
A nevelési programsorozat négy témát érintett: biodiverzitás megőrzése, vizek, talajok és levegő ökológiája. A tevékenységek előtt és után felmérték a tanulók tudását a területtel kapcsolatban. A tevékenységek során feliratozott pólókat és golyóstollakat kaptak a gyerekek, de az iskolásoknak munkafüzeteket, míg az óvodásoknak szinezős szórólapokat is kiosztottak.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap által a Nagy Insfrastruktúra Operatív Program 2014-2020 keretén belül társfinanszírozott projekt.